Öt évvel ezelőtt még nem sokat lehetett tudni a Deinocheirusról – de néhány elképesztő új felfedezésnek köszönhetően végre elkezdhetjük összekötni a pontokat és feltárni ennek a rejtélyes lénynek a titkait.
- 1. Több mint négy évtizeden át rejtélyes rejtélyes dínó volt.
- 2. A Deinocheirus a legnagyobb ismert “struccdínó.”
- 3. Viszonylag lassú életmódot folytathatott.
- 4. A Deinocheirus halasan táplálkozott.
- 5. A Deinocheirus halasan táplálkozott. A farka hegyén tollas fürtje volt.
- 6. Meglepő módon a Deinocheirusnak vitorla volt a hátán.
- 7. A mellső végtagjai egy külön osztályba tartoztak.
- 8. Talán a Deinocheirus úgy gázolt a táplálékért, mint egy túlméretezett vízimadár.
- 9. Úgy tűnik, néhány példányból lett tirannoszauruszkaja.
- 10. Néhány felbecsülhetetlen értékű Deinocheirus anyagot elraboltak és majdnem elveszett.
1. Több mint négy évtizeden át rejtélyes rejtélyes dínó volt.
Történetünk a hidegháború csúcsán kezdődik. Egy szovjet csapat 1965-ben Mongólia feltárása közben két hatalmas és baljóslatúnak tűnő megkövesedett karra bukkant. Ezek egyenként két méter hosszúak (!), és egyértelműen egy ijesztő méretű állattól származnak – egy olyan állattól, amely azonnal a Deinocheirus, azaz “szörnyű kéz” nevet kapta.”
De utólag visszagondolva, talán inkább “szörnyű ugratónak” kellett volna nevezni, mert a Deinocheirus csontvázának többi része hiányzott! Évekig ezek a félelmetes függelékek (és vállövük) olyanok voltak, mint egy sosem bemutatott film kínzó előzetese. A dínórajongók lélegzetüket visszafojtva remélték, hogy Deinocheirus megfoghatatlan teste végül előkerül. Végül a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején kezdtek felbukkanni tisztességes példányok.
2. A Deinocheirus a legnagyobb ismert “struccdínó.”
Az ornitomimidák, vagy “struccdínók” (ahogyan a köznyelvben néha nevezik őket) a kétlábú mindenevők egy csoportja, amelyek a kréta időszakban (145,5-65,5 millió évvel ezelőtt) Észak-Amerikában és Ázsiában éltek. Alapesetben a leghíresebb faj a Gallimimus, az Universal Pictures Jurassic Park-sorozatában rendszeresen feltűnő állat.
3. Viszonylag lassú életmódot folytathatott.
A Gallimimust és más ornithomimidákat általában hüllőszerű sebességdémonoknak képzelik el, de a 35 láb hosszú Deinocheirus teljesen eltörpül rokonai mellett. A dinoszaurusz medencéje és hátsó lábai az ornithomimidákhoz képest szokatlanul vastagok, ami azt jelzi, hogy a Deinocheirus inkább a vánszorgásban, mint a sprintelésben volt jártas.
4. A Deinocheirus halasan táplálkozott.
Noha állkapcsát és csőrét úgy tűnik, a zöldségekkel való bánásmódra szabták, a Deinocheirusnak nem a növények voltak az egyetlen választása: az egyik példány gyomrában halmaradványokat (pikkelyeket, csontokat stb.) találtak.
5. A Deinocheirus halasan táplálkozott. A farka hegyén tollas fürtje volt.
Itt egy vicces szó: pygostyle, ami görögül “farokoszlopot” jelent. Ezek a modern madarak farkának végén lévő összenőtt csontos csomók, amelyek a tollak alátámasztására szolgálnak. Érdekes módon a Deinocheirusnak volt egy kicsi, amelyet valószínűleg egy kis, tollas legyező koronázott.
6. Meglepő módon a Deinocheirusnak vitorla volt a hátán.
Ez egy olyan kiegészítő, amire senki sem számított! Bár a vitorlahátú dinoszauruszok nem újdonságok, egyetlen más ornithomimida sem ismert, amely akár csak távolról is hasonlított volna arra a hatalmas, púpszerű díszítésre, amely a Deinocheirusnak jellegzetes profilját adta.
7. A mellső végtagjai egy külön osztályba tartoztak.
Danny Cicchetti, Wikimedia Commons
A Deinocheirus és a szintén bizarr Therizinosaurus (amely osztozott volna az élőhelyén) arról nevezetes, hogy az eddig felfedezett kétlábú dinoszauruszok közül a leghosszabb karokkal rendelkezett.
8. Talán a Deinocheirus úgy gázolt a táplálékért, mint egy túlméretezett vízimadár.
Ez a különc dínó gyakran járt vízi utakon? Feltételezések szerint a Deinocheirus széles, tompa lábujjkörmei segítettek abban, hogy lábai ne süllyedjenek bele az iszapos folyópartokba, és ennek megfelelően az állat vízi gyomokat és szerencsétlen halakat gyűjthetett a vízpartról.
9. Úgy tűnik, néhány példányból lett tirannoszauruszkaja.
A Tarbosaurus bataarhoz tartozó (feltehetően) harapásnyomok – egy olyan húsevő, amely annyira hasonlít a T. rexhez, hogy egyesek szerint át kellene sorolni a Tyrannosaurus-fajok közé – jól láthatóak néhány Deinocheirus csontdarabon.
10. Néhány felbecsülhetetlen értékű Deinocheirus anyagot elraboltak és majdnem elveszett.
Amikor Phil Currie kanadai paleontológus 2009-ben rábukkant egy hihetetlenül ritka Deinocheirus példányra, hamarosan rájött, hogy valaki más előbb jutott hozzá. A lelőhely romokban hevert, a letaposott fosszíliák szanaszét hevertek szerteszét, és még egy kis pénzt is elrejtett egy közeli kő alá. Sajnálatos módon – többek között – a Deinocheirus koponyája és lábai is eltűntek. Currie leletének híre azonban hamarosan elterjedt, és nem sokkal később a tudóssal kapcsolatba lépett egy európai gyűjtő, aki néhány nagyon érdekes fosszíliára tett szert, amelyekről kiderült, hogy a kérdéses hiányzó darabok.