Értsd meg ezt: Drake egyszerűen már nem menő többé. Az egykor megnyugtató és érzelmeket korbácsoló zenéje beteges és kiszámítható lett. Egykor a sebezhető ember, aki megtanított minket a szerelemről és a szívfájdalomról, most egy szomorkodó zűrzavaros ember lett belőle. Megértem, hogy mindenki átesik szívfájdalmon, de nem akarom hallani, ahogy Drake a következő 10 évben ugyanazt a Susant siratja.”
Miután kifütyülték a színpadról Tyler, the Creator Camp Flog Gnaw fesztiválján, Drake kemény valóságellenőrzést kapott a jelenlegi helyzetéről a fiatal zenerajongók körében. Egyszerűen fogalmazva: már nem mindenki szereti Aubrey Grahamet. Persze, rengeteg hűséges követőre tett szert, akik továbbra is vallásosan hallgatják a lemezeit, de már túl régóta ugyanazt az általános stílust ontja magából. Azok a művészek, akik túlságosan biztosra mennek, nem érdemlik ki ugyanazt a tiszteletet, mint azok, akik nyers, valódi és kísérletező tehetséget mutatnak be. Vannak trükkök, amiket használhatsz, persze – Drake örökké szerelmes viselkedése csak egy példa erre -, de csak ennyit bírsz elviselni, mielőtt elkezdesz valami új után vágyakozni.
View this post on InstagramBig faxxx or nah⁉️ Follow @bars for more
Sok előadó lépett Drake nyomdokaiba az elmúlt évtizedben, de elsöprő befolyása azt jelenti, hogy ma már túl sok szénmásolat lebeg a világban. A jellegzetes “Drake”-stílus mára a modern R&B egy általános változatának szinonimájává vált – és az általános sosem jó.
Nem mindig éreztem így. A középiskolában az ágyamon ülve boldogan hallgattam a ‘Thank Me Later’-t és a ‘Take Care’-t a Blackberry Curve-omon, és még most is, ha bedobod az ‘I’m On One’-t vagy a ‘Headlines’-t, szóról szóra, visszafelé éneklem őket. De az egykor kedvenc rapperem már élettelen. A ‘Scorpion’ a legalja szar volt, megmutatva a visszafejlődését az isteni ‘Nothing Was The Same’-hez képest. A ‘Views’ meh volt (bár volt néhány remek kislemeze), de a ‘Scorpion’? Ugyan már…
Drake most már soha, de soha nem lesz válasz arra a kérdésre, hogy “Ki a kedvenc rappered?” A legtöbb ember vagy nosztalgiázik, és olyanokat mond, mint Biggie Smalls, vagy egy újabbat említ, mint Lil Uzi Vert. Drake már nem rokonítható, mert már nem igazán ismerjük őt, és sajnos nem is annyira vicces: néhány egysoros poén egyszerűen nem elég ahhoz, hogy komikus legyen. Ami viszont igen, az egy roppant sikeres zenész, így a zenéje még mindig mindenek felett kell, hogy álljon. De ez egyszerűen nem így van. Drake egy kereskedelmi kaméleon, ami miatt megrekedt egy középszerű rutinban.
Azt sem segíti, hogy Drake folyamatosan beleharap más rapperek flow-iba. A ‘Take Care’ című második albumáról sokáig azt pletykálták, hogy The Weekndé, miután azt mondta, hogy “a ‘House Of Balloons’ felét átadta” Drake-nek. De a 2017-es marhaság Drake és a néhai XXXTentacion között valószínűleg a torontói rapper legnyilvánvalóbb másolós pillanata. Miután azzal vádolták, hogy a Giggs “KMT” című kollaborációjához a “Look At Me!”-t emelte át, Drake mind XXXTentacion, mind a kultikus rajongótábora haragjának célpontjává vált – és ekkor vált igazán divatossá a Drake-gyűlöletvonat.
Mivel ezek a történetek körülötte kavarognak, már elég nehéz belátni, hogy Drake valaha is hitelesnek tűnt. Elvégre, ha állítólag képes volt hazudni a neveltetéséről, mert az eladja a lemezeket, akkor hogyan bízhattál benne? Azonban még nincs minden veszve: ha a következő projektjében tud valami újat és aktuálisat hozni – persze anélkül, hogy mást utánozna -, akkor talán elkezdheti visszaszerezni azt a tiszteletet, amit az elmúlt években elvesztett.
Amásrészt viszont az, hogy egyszerűen csak sok millenniumi gyerekkorának a soundtrackje volt, talán sosem lesz elég ahhoz, hogy Drake visszanyerje azt a helyet a szívünkben. Ezt majd az idő eldönti.