A kutatókat két okból is érdekli a hím másodlagos szexuális karakterek (SSC-k) kifejeződése és az “ejakulátum minősége” (amely olyan sperma/ejakulátum tulajdonságok, amelyekről széles körben feltételezik, hogy növelik a nőstény termékenységét és/vagy a sperma versenyképességét) közötti fenotípusos kapcsolat. Először is, ha a kapcsolat pozitív, akkor a nőstények közvetlen előnyre tehetnek szert azáltal, hogy termékenységbiztosítási okokból vonzóbb hímeket választanak (“fenotípushoz kötött termékenység” hipotézis). Másodszor, nagy érdeklődés övezi a prekopulációs szexuális szelekció által kedvelt (azaz a párzási sikerre ható) és a posztkopulációs szexuális szelekció által kedvelt (azaz a spermiumok versenyképességét növelő) tulajdonságok közötti összefüggés irányát. Ha a kapcsolat negatív, akkor ez azt eredményezheti, hogy a szelekció két formája ellentétesen hat egymásra. Az elmélet szerint a kapcsolat iránya pozitív vagy negatív lehet az egyes tulajdonságok mögöttes genetikai varianciájától és kovarianciájától, a hímek között a kondíció (a szaporodási tulajdonságokra fordítható erőforrások), valamint a hímek között a párzási költségek vagy a párzási arány tekintetében fennálló eltérések mértékétől függően. Metaanalízist végeztünk, hogy meghatározzuk a viselkedésbeli és morfológiai hím másodlagos szexuális jellemzők kifejeződése és az ejakulátum minőségének négy vizsgálata (spermiumok száma, életképessége, úszási sebesség és méret) közötti átlagos kapcsolatot. Az adatok felosztásának módjától függetlenül az átlagos kapcsolat következetesen pozitív, de statisztikailag mindig nem szignifikáns volt. Az egyetlen kivétel az volt, hogy a másodlagos szexuális jellemzők kifejeződése gyengén, de szignifikánsan pozitívan korrelált a spermiumok életképességével (r = 0,07, P < 0,05). Nem volt szignifikáns különbség a viselkedési és morfológiai SSC-k közötti kapcsolat erősségében vagy irányában, sem a négy ejakulátumminőségi vizsgálatot alkalmazó kapcsolatok között. Megállapításaink következményeit megvitatjuk.