Az Egyesült Államokban a klinikai segítő szakmák többsége (pl. pszichológia, pszichiátria, tanácsadás, szociális munka, valamint házasság és család) a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvét (DSM) használja a mentális, érzelmi és kapcsolati nehézségek leírására és diagnosztizálására. A DSM-et az Amerikai Pszichiátriai Társaság adja ki. Az ötödik és egyben legutóbbi kiadás 2013-ban jelent meg, és általában DSM-5-nek nevezik. A DSM élő dokumentumnak tekinthető. Folyamatosan fejlődik és átdolgozásokon megy keresztül, ahogy az új kutatások megváltoztatják a mentális és érzelmi zavarokkal kapcsolatos ismereteinket. Ezért nem lehet meglepő, hogy a legújabb kiadás sok ilyen változást tartalmaz.
A DSM olyan osztályozási rendszert használ, amely az egyes diagnózisokat hasonló zavarok klasztereihez csoportosítja. A poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) először 1980-ban vezették be, és a szorongásos zavarok néven ismert rendellenességek csoportjába sorolták. A legújabb kiadásban (DSM-5, 2013) az egyik legfontosabb változás a traumával és stresszorral összefüggő zavarok nevű új rendellenességcsoport felvétele volt. Ez számos meglévő, korábban a kézikönyvben máshová sorolt rendellenesség átsorolását és módosítását vonta maga után. Például, mint említettük, a PTSD eredetileg a szorongásos zavarok közé volt besorolva. Bár a PTSD és más stresszorral kapcsolatos zavarok szorongásos jellegzetességekkel rendelkeznek, az átsorolás kiemeli a stressz és a trauma fontos szerepét e zavarok kialakulásában és kezelésében. Ez a besorolásbeli változás azt tükrözte, hogy megváltozott a fel nem gyógyult trauma és a kezeletlen stressz emberi viselkedésre gyakorolt hatásáról alkotott képünk.
A Trauma és stresszhez kapcsolódó zavarok új fejezete a következő diagnózisokat tartalmazza:
- Reaktív kötődési zavar
- Gátolt szociális elköteleződés zavara
- Akut stressz zavar
- Poszttraumatikus stressz zavar
- Megoldódási zavarok
- Ki nem osztályozott és nem specifikált traumás zavarok
Amint említettük, az egyes osztályozásokon belüli diagnózisoknak közös a tüneteik. E tünetek különböző konfigurációi az adott osztályozáson belül specifikus diagnózisokat alkotnak. A következő szakaszban a trauma, a stressz és a kedvezőtlen élettapasztalatok (pl. bántalmazás) következtében kialakuló közös jeleket és tüneteket ismertetjük. Azt is megvizsgáljuk, hogy a trauma, a stressz és a kedvezőtlen élettapasztalatok hogyan hatnak más mentális egészségügyi diagnózisokra, mint például a depressziós vagy hangulatzavarok, a szorongásos zavarok vagy a személyiségzavarok, még akkor is, ha ezek külön osztályozásra kerülnek.
Meg kell jegyezni, hogy a trauma, a stressz vagy a bántalmazás megtapasztalása nem jelenti automatikusan azt, hogy problémák következnek, vagy hogy valamilyen “rendellenesség” alakul ki. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM) keretében a rendellenesség általában olyan tünetegyüttesre utal, amely zavarja a személyt abban, hogy életének egy vagy több területén jól működjön (pl. szociális vagy foglalkozási zavar). A tünetek például megnehezíthetik, hogy valaki értelmes társas kapcsolatokat alakítson ki vagy tartson fenn másokkal (szociális károsodás). Sok esetben a tünetek problémákat okozhatnak az iskolában, vagy akadályozhatják valakinek a munkahely megszerzését és megtartását (foglalkozási károsodás). Más szóval a tünetek önmagukban nem határozzák meg a zavar jelenlétét. Például van egy unokahúgom, aki retteg a fogorvostól. A fóbiás rendellenesség minden tünete megtalálható nála, beleértve a teljes pánikrohamokat is. A fogászati fóbiája azonban semmilyen módon nem befolyásolja a működését. Még mindig rendszeresen jár fogorvoshoz, így a fóbiás tünetei nem befolyásolják az egészségét vagy más funkcióit. Így nem felel meg a fóbiás rendellenesség kritériumainak.
Néhány ember megakad a rendellenesség szó hallatán, mert úgy tűnik, hogy ez azt sugallja, hogy valami eredendően nincs rendben velük. Ha Ön is ezek közé az emberek közé tartozik, próbáljon meg nem túlzottan foglalkozni a “rendellenesség” szóval vagy a diagnosztikai címkéket alkotó szavakkal. A klinikusok a diagnosztikai címkéket egyfajta leíró gyorsírásként használják, amely gyorsan közöl egy sor tünetet. Ezen a kontextuson kívül használva ezek a címkék olyan értelmet nyerhetnek, amit soha nem is akartak. Hasonlóképpen, ha a tünet szó túlságosan terhelt az Ön számára, akkor a tünetekre úgy is gondolhat, mint olyan kihívásokra, amelyek egy alkalmazkodóbb válasz szükségességét jelzik. Amint egy adaptívabb válasz kifejlesztésre és alkalmazásra kerül, az életműködés javul, mivel az erő és az ellenálló képesség megmutatkozik.
A következő részben azokat a tüneteket ismertetjük, amelyek a traumának és a stresszorral kapcsolatos zavaroknak nevezett csoportot (vagy osztályt) jellemzik. Ennek során rávilágítunk arra, hogy ezek a tünetek milyen különböző módon jelentkeznek mind gyermekeknél, mind felnőtteknél. Később ezen az osztályon belüli konkrét zavarokat fogunk tárgyalni.