A nővérpedagógusok felsőfokú végzettséggel rendelkező, regisztrált ápolók, akik egyben tanárok is. A legtöbbjük több, ha nem is sok évig dolgozik, mielőtt úgy dönt, hogy a jövő ápolónőit oktató karrier felé fordul.
A legtöbb ápolónőoktató kiterjedt klinikai tapasztalattal rendelkezik, és sokan az oktatóvá válás után is folytatják a betegek ápolását.
Az ápolónőoktatók az ápolási iskolák és oktatókórházak tanáraiként szolgálnak, megosztva tudásukat és készségeiket, hogy felkészítsék az ápolók következő generációját a hatékony gyakorlatra. Ők:
- Tanterveket dolgoznak ki
- Tanfolyamokat oktatnak
- Értelmezik az oktatási programokat
- Felügyelik a hallgatók klinikai gyakorlatát
- Példaképként szolgálnak
Az oktatók taníthatnak általános kurzusokat vagy összpontosíthatnak olyan szakterületekre, mint az időskori ápolás, a gyermekápolás vagy az ápolási informatika. Az ápolóképzőknek naprakésznek kell maradniuk az új ápolási módszerekkel és technológiákkal kapcsolatban, ami a klinikai gyakorlat élvonalában tartja őket.
A tapasztalattal az ápolóképzők adminisztratív szerepkörbe kerülhetnek, például irányíthatják az ápolóképzési programokat, tankönyveket írhatnak vagy véleményezhetnek, és továbbképzési programokat dolgozhatnak ki a dolgozó ápolók számára.
Munkakörülmények
Az ápolóképzők általában tudományos környezetben, ápolási iskolákban, közösségi főiskolákon és szakiskolákban dolgoznak. Néhányan dolgoznak egészségügyi intézményekben is, mint személyzetfejlesztők vagy klinikai felügyelők. Lehet, hogy kilenc hónapos tanévben dolgoznak, nyáron pedig szabadságot kapnak, hogy valami mással foglalkozzanak, vagy egész évben. Az ápolóképzőknek általában nem kell 12 órás műszakban vagy éjszakai műszakban dolgozniuk, mint a klinikai ápolóknak gyakran.
Az ápolóképzők napjának nagy részét egy irodában vagy egy tanteremben töltik, ahol felkészülnek az órákra, előadásokat tartanak, tanácsokat adnak a hallgatóknak, dolgozatokat osztályoznak, részt vesznek a tantestületi értekezleteken, adminisztratív munkát végeznek, és naprakészen tartják magukat az aktuális ápolási ismeretekkel. Azok az oktatók, akik klinikai környezetben felügyelik a hallgatókat, megoszthatják idejüket az egyetem és egy közeli kórház vagy más egészségügyi intézmény között. Sok oktató aktívan részt vesz kutatási tevékenységekben is, amelyek az ápolási gyakorlat tudományos alapját gyarapítják.
A tudományos élet megterhelő, és váratlan nyomással járhat, beleértve az oktató idejének többszörös, egymással versengő igényeit. Gyakran vannak kutatási és publikációs követelmények, amelyeknek meg kell felelni. Az ápolóképzőktől gyakran elvárják, hogy részt vegyenek a szakmai szervezetekben, és részt vegyenek konferenciákon, vagy felszólaljanak azokon. Lehet, hogy szakértői értékelő és más tudományos bizottságokban tevékenykednek, vagy arra kérik őket, hogy írjanak pályázatokat, hogy új finanszírozást hozzanak az iskolának.
Mégis a legtöbb nővéroktató nagyon elégedett a munkájával. A hallgatókkal való interakciót kifizetődőnek találják, és büszkék arra a szerepre, amelyet az ápolók felkészítésében játszanak a betegek ellátására.
Bérskála és kilátások
A nővéroktatók átlagos fizetése 75 176 dollár, de a fizetés nagyban függ a nővéroktató klinikai és oktatási tapasztalatának mennyiségétől és a munkahely elhelyezkedésétől. Ráadásul a csak a tanév során dolgozó oktatóknak az éves fizetésüket e kilenc hónap alatt fizetik ki. A nyári tanítást gyakran külön díjazzák.
A fizetések emelkednek a doktori fokozatot megszerző ápolónőképzők, valamint azok esetében, akik adminisztratív vagy vezetői feladatokat vállalnak az iskolában. Sok nővéroktató a betegek ápolásával is keres plusz fizetést.
Egy tapasztalt nővér sok területen több pénzt kereshet a betegek ápolásával, mint a tanítással, de az ápolási iskolák arra törekednek, hogy versenyképesebb fizetéseket kínáljanak, hogy az ápolókat az oktatásba vonzzák. A munkaidő és a munkakörülmények szintén fontos tényezőt jelentenek a pályaválasztásnál.
Ez a pálya rendkívül keresett, mivel az Egyesült Államokban komoly ápolóhiány van. Ennek a hiánynak az egyik fő oka, hogy nincs elegendő nővéroktató a jövő ápolóinak képzéséhez.
Az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának jelentése szerint 2020-ig 1 millió új és helyettesítő ápolóra lesz szükség. Az American Association of Colleges of Nursing szerint azonban tavaly csaknem 65 000 képzett jelentkezőt utasítottak el az ápolóiskolákból. Hogy miért? Mert az ápolási iskoláknak nincs elég ápolóoktatójuk ahhoz, hogy az összes ápolónővé válni vágyó diákot oktassák.”
Sok kormányhivatal, szakmai csoport és nonprofit szervezet indított kampányokat, hogy a fiatalokat arra ösztönözze, hogy az ápolóoktatásban válasszák a pályát.”
Akadémiai követelmények
Az ápolótanításhoz legalább regisztrált ápolónak (RN) kell lennie, érvényes jogosítvánnyal és többéves munkatapasztalattal. A legtöbb nővéroktató ápolói mesterfokozatot szerez, bár a legtöbb egyetemen a tanításhoz doktori fokozat szükséges. Érdemes lehet egy mesterképzés utáni oktatási bizonyítványt vagy diplomát, valamint a szakterületére vonatkozó képesítést is megszerezni.
A tudás és a klinikai tapasztalat mellett az ápolóképzőknek jó tanároknak is kell lenniük. Ez azt jelenti, hogy kivételes kommunikációs készségekre van szükséged, nem kell félned a nyilvános beszédtől, könnyen szót értesz az emberekkel, és képesnek kell lenned arra, hogy érthetően elmagyarázd a hallgatóknak az összetett fogalmakat.