Perzsa onager

A perzsa onager populáció még a legutóbbi visszatelepítés után is legalább 28 százalékos csökkenést tapasztalt az elmúlt három generáció alatt. Egy 2007-es összeírás becslése szerint összesen mintegy 600 egyed élt két különálló és genetikailag elszigetelt populációban a kis, földrajzilag elkülönült Touran és Bahramgor védett területein.

2003-ban további öt egyedet telepítettek be Szaúd-Arábiába, de ez a kezelt populáció azóta sem bővült. A globálisan kezelt populáció kevesebb mint 1000 egyedet számlál, ebből kevesebb mint 30 az észak-amerikai állatkertekben. Az infrastruktúra gyors fejlődése és az ezzel járó emberáradat a faj elterjedési területének nagy részén gyorsan a régi veszélyek újbóli megjelenését eredményezheti, mint például a haszonállatokkal a vízért és legelőkért folytatott fokozott verseny vagy a nagyfokú orvvadászat.

Továbbá, ha nem tervezik meg és nem enyhítik gondosan, a lineáris infrastruktúra, mint például az utak, vasutak és csatornák, valószínűleg magas halálozási arányt eredményez, ha az onagerek akadályoztatva lesznek hosszú távú mozgásukban, és elvágódnak a fontos erőforrásoktól vagy menedékhelyektől.

Az ázsiai vadszamarakat fenyegető veszélyek a húsért, a bőrért és a zsírért (amely a májhoz hasonlóan gyógyhatással bír) folytatott illegális vadászatból, az emberekkel és a haszonállatokkal a víz- és legelőhasználatért folytatott versengésből, valamint a növénytermesztésből erednek. További veszélyt jelent az emberi települések és a földművelés következtében bekövetkező élőhelyvesztés, a túllegeltetés és a degradáció, valamint a nyílt vízforrásokhoz való korlátozott hozzáférés. Már az emberek és jószágaik puszta jelenléte is korlátozhatja vagy elzárhatja a vadszamarak hozzáférését.

A vadszamarak nagyrészt a félsivatagos és sivatagos területekre szorultak vissza, ahol a víz és a legelők elérhetősége igen változatos. Ahhoz, hogy a vadszamarak megbirkózzanak ezzel a kiszámíthatatlan környezettel és a rendelkezésre álló szűkös erőforrások követésével, nagy területeket kell bejárniuk. Ez különösen igaz a szélsőséges időjárási viszonyok idején, amikor a nyári szárazság vagy a szélsőséges tél elől kell menekülniük.

Bár a védett területek fontos menedéket nyújthatnak, a vadszamarak hosszú távú védelmének táji léptékben kell megvalósulnia. Új tervezési eszközökre van szükség, mint például a kazahsztáni szajga (Saiga tatarica) esetében javasolt “tervezés a mozgó célpontra” megközelítés.

A kis, elszigetelt populációk demográfiailag és genetikailag sérülékenyek és hajlamosak a kihalásra, különösen a gyakori környezeti szélsőségekkel jellemezhető élőhelyeken. A kis és lokalizált populációk a betegségkitörésekkel vagy az éghajlatváltozással szemben is korlátozottan ellenállóak.

Perzsa onagerek a Smithsonian Conservation Biology Institute-ban

A Smithsonian Conservation Biology Institute szakértőivel együttműködve a The Wilds nevű ohiói természetvédelmi központban két perzsa onager csikót hoztak világra a vadon élő lófélék tárolt spermájának első mesterséges megtermékenyítésével.

Majd 2011. szeptember 7-én egy csikó született az SCBI-ban. Az SCBI továbbra is együttműködik a The Wilds-szal az onagerek nagyszámú populációjának előállítása érdekében.